Az istenek eledele:

a csokoládé és a történelem

A különféle korszakokba, és a világ megannyi, különböző táján sokféle enni- és innivalóra mondták, hogy az "istenek eledele". Ezzel a jelzővel illették a mézet, a szarvasgombát, a bort, illetve nem utolsó sorban a csokoládét.

Ez a rabulejtő étek a kakaócserjéről kapta a nevét. A Theobroma cacao jelentése isteni táplálék (theos=isten, broma= táplálék). 1753- ban nevezte el a neves svéd természettudós, Linné.

A kakaófa eredetileg Dél-Amerikából származik, ahol a maják már a 7. század óta termesztették. A magja nemcsak táplálékként, hanem fizetőeszközként is szolgált. A kakaóbabaot 1502-ben Kolumbusz hozta el Spanyolországba, népszerűvé viszont csak akkor vált, amikor Cortés bemutatta a Montezuma azték udvarában megismert Xocoatl receptjét. A sűrűn folyós, keserű ital aromáját hamarosan különféle fűszerekkel, mézzel és cukorral gazdagították. És leginkább fórrón fogyasztották.

A XVII. században átterjedt európára is a csokoládéláz. Elsőként Franciaország, majd Hollandia hódolt be e finomságnak. Németországba, Skandináviába és Olaszországba is holland közvetítéssel jutott el. Ebben a században még Angliába is eljutott, ahol úgynevezett "csokoládés házak" alakultak.

A XIX. században Coenraad van Houten vegyész érte el, hogy a csokoládét ne csak inni, hanem enni is lehessen.

Nem sokkal ezután megalapultak az első svájci csokoládégyárak. 1847-ben a Frys Csokoládégyár bemutatta az első angol ehető csokoládét. 1875- ben készült először tejcsokoládé, sűrített tej hozzáadásával.

Kakaót manapság Afrikában, a nyugat-indiai-szigeteken, Dél-Amerikában és Ázsiában termesztenek. A kakaóbabot szüretelés után a napon erjesztik, kiszárítják, megpirítják és kakaómasszává őrlik, amelyből a kakaóvaj készül. A kakaómasszából, a kakaóvajból és egyéb hozzávalókból készül el a csokoládé.